A fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése:
Az Indonéziához tartozó Maluku-szigetek, Obi, Batjan, Halmahera, Tidore, Ternate szigetek területén honos. Erdõkben, nyílt fás területeken él, partközelben, vagy mocsaras területeken.

Leírása:
E kakadu testhossza 40-50 centiméter. A hím testtömege 800 gramm, a tojónak 400 gramm. Tollazata és bóbitája is fehér. A tojó valamivel kisebb, íriszének (szivárványhártya) színe vörösesbarna.

Viselkedése:
Tápláléka magokból és gyümölcsökből áll.
A hím bóbitáját feltartva, szárnyait szétterítve udvarol a tojónak. Fészkét a magas pálmák üregébe rakja. Fészekalja 2 tojásból áll. A költés ideje 30 napig tart. A fiatal madarak 70-90 nap után repülnek ki.

A malukui kakadu (Cacatua moluccensis) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése:
Indonéziához tartozó Maluku-szigetek területén honos. A Maluku-szigetek közül a délieken, nevezetesen Ceram, Sapaura, Haruku és Amboina területén él. Az északi szigetken közeli rokonfaja, a fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba) él.
Nyílt, erdős térségek lakója.

Leírása:
A testhossza 52 centiméter, a tojó valamivel kisebb. Tollazata fehér és rózsaszín, lazacszínű bóbitája van.

Viselkedése:
Párban vagy kisebb csoportban él. Tápláléka magokból és gyümölcsökből áll. Röpte gyors szárnycsapásokból és siklórepülésből áll.
Mint a kakadufélék általában fészek gyanánt ez a faj is nagy fák odvait használja. Fészekalja két tojásból áll, melyen egy hónapig kotlanak felváltva a szülőmadarak.

Egyéb információk:
A vadon élő populáció rohamos mértékben csökken. A Maluku kakadu szerepel a vadon élő állat-és növényfajok kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény (CITES) első függelékében 1989 óta. Ez at jelenti, hogy hivatalosan csak az adott fajjal mindennemű kereskedés tilos. A fogságban született egyedeket egyedileg azonosítják, de a kereskedelem e példányokkal sem teljesen szabad. Elméletileg csak állatkertek és madárparkok tarthatnák. Illegálisan rengeteg egyedet fogtak be. E fajnál az állomány ilyen mérvű megfogyatkozása elsősorban a díszmadár célú vadbefogás miatt van. Korábban nem volt ritka, hogy évente akár 6000 egyedet is befogtak. Ezek jelentős része elpusztult mielőtt még a fogadó országokba (elsősorban az Egyesült Államok és Nyugat-Európa bizonyos országai) ért volna.
Mára alakítottak ki több védett területet az elterjedési területén (elsősorban Seram szigetén) és igyekeznek visszaszorítani az illegális befogást is.

A szemüveges kakadu vagy kék szemgyűrűs kakadu (Cacatua ophthalmica) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó faj.
Régebben a sárgabóbitás kakadu (Cacatua galerita) alfajaként sorolták be Cacatua galerita ophthalmica néven.

Elterjedése:
Pápua Új-Guinea

Leírása:
Testhossza 50 centiméter, testtömege 500-570 gramm.
Tolla fehér, szürkés-fehér, a bóbitája sárga és a szárnyában is találhatók sárga tollak.

Az aranyosarcú kakadu vagy kis sárgabóbitás kakadu (Cacatua sulphurea) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó faj.

Alfajok:
Cacatua sulphurea sulphurea – Celebesz és Butong szigete
Cacatua sulphurea parvula – Timor kakadu; Timor szigete (Kelet-Timor is)
Cacatua sulphurea abbotti – Masakambing szigete, a Masalembu-szigetek közül, kritkusan megritkult alfaj
Cacatua sulphurea citrinocristata – narancsbóbitás kakadu, alapszíne sárgásabb, mint a többi alfajé, pofafoltja és bóbitája narancsszínű. Szumba szigetén él. Könnyen szelídíthető, nagyon barátságos madár.

Elterjedése:
Indonézia szigetein honos. Indonéziában előfordult korábban a Kis-Szunda-szigeteken (Balitól keletre Timor szigetéig, itt a sziget keleti politikailag önálló felén, Kelet-Timoron is él), Celebeszen és a szomszédos szigeteken, valamint a Jávai-tengeren található Masalembu-szigeteken. Mára több helyen nagyon megritkult, egyes helyekről ki is halt.
Kedvelt kalitkamadár, megritkulásához is részeben a nagy arányú illegális vadbefogás járult hozzá. Ázsia délkeleti részén, több helyen nagy méretű tenyésztelepeken szaporítják, ahonnan sok helyütt szöknek el madarak. Szingapúrban mára önfenntartó vadon élő állományai jöttek létre.
Trópusi esőerdők lakója.

Leírása:
Testhossza 33 centiméter, testtömege 308-380 gramm. Alapszíne fehér, fültájékán élénksárga folt látható. Bóbitája élénk citromsárga színű. Nyakán kétoldalt és a hasán a tollak töve sárgás színű. Szemgyűrűje krémfehér.

Viselkedése:
Párban vagy kisebb csoportban él. Ahol több az ennivaló nagyobb csapat is összeverődhet. Félénk természetű, de olykor táplálékért a falvak kertjeibe is bemerészkedhet, de ilyenkor is nagyon óvatos madár.
Ősszel faüregekben költ, mindig vízközelben. Fészekalja 2-3, kivételesen 5 tojásból is állhat, melyen 24 napig kotlik.

Egyéb információ:
Eredetileg elég gyakori fajnak számított őshazájában, de állományai a 20. század második felében nagyon megritkultak, sok helyütt teljesen összeomlott a populáció és lokálisan sokfelé kihalt a faj. A megritkulások elsőrendű oka a díszmadár-kereskedelmi célú illegális befogás. Ezenkívül az erdőirtások is nagyban hozzájárultak az egyedszám csökkenéséhez.
Jelenleg a Szumba szigetén élő narancsbóbitás alfajból él a legtöbb egyed, a szigeten nagyjából 3200 madár élhet. Ezek azonban nem alkotnak egységes populációt, hanem több mint 30 kisebb erdőfoltban szétszórva élnek a szigeten.
Az alapfajból a legnagyobb populáció Komodo szigetén van, ahol nagyjából 500 egyed élhet. Itt elsősorban a híres komodói varánusz túlélése céljából létrehozott nemzeti parkban vannak a madarak részben védve, mivel itt tilos a favágás és a nagyszámú turista miatt a park védelmét fokozták és az illegális befogásokat jóval keményebben visszaszorították, mint máshol Indonéziában. Kisebb populációi élnek még jelenleg is Celebesz, Buton, Moyo és Timor szigetén is.
A kisebb szigeteken élő madarak sorsa sok esetben teljesen bizonytalan, a Cacatua sulphurea abbotti alfajból Masakambing szigetén 2008-ban már csak 10 egyedet találtak. Ezen alfaj sorsa nagyon bizonytalan, de nagy valószínűséggel a 21. század során ki fog halni.
Szingapúrban az elvadult populáció szerencsésen egyre nő, bár ezen madarak nem alfaj tiszták. Néhány száz egyedből álló félvadon élő populációja van Hong Kongban is.

Az inkakakadu (Cacatua leadbeateri) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó faj.
Egyes rendszerbesorolások a Lophocroa nembe sorolják Lophocroa leadbeateri néven.

Alfajok:
Cacatua leadbeateri leatbeateri - ez az alapfaj.
Cacatua leadbeateri mollis - az alapfajnál kisebb, bóbitája sötétebb vörös, a narancsszínű sáv halványabb, olykor teljesen hiányzik.

Elterjedése:
Ausztrália belső területén honos.

Leírása:
A testhossza 38 centiméter. Alapszíne fehér, feje, nyaka és begye lazacszínnel átszőtt, homloka sötétvörös. Bóbitája előregörbül és ha kinyitja teljes pompájában látható. Bóbitájának bázisa skarlátvörös, ezt narancsszínű sáv követi, majd ismét skarlátvörös, végül a toll csúcsa fehér. Szárnya 27 centiméter, farka 14 centiméter hosszú, az evezők és a faroktollak alsó felületén a tollak bázisa skarlátvörös. A hím írisze (szivárványhártyája) fekete, a tojóé sötét vörösesbarna. Mindkét nem csőre fehéres szaruszínű, lába szürke.
A tojó bóbitáján a narancsszínű sáv szélesebb. A fiatal madarak halványabbak.

Viselkedése:
A fával borított száraz övezetek lakója, párban vagy kis csoportban él. Meglehetősen félénk faj. Röpte aktív szárnycsapásokból és siklórepülésekből áll, akrobatikus, ha kell hátrafelé is repül.
Tápláléka magvakból, gyümölcsökből, diófélékből áll, nagyon szereti az akáciák és a vaddinnye magját.
Hangja kéttagú remegős kiáltás, vészjele három vagy négy harsány rikoltás.
Költési időszaka augusztus és december közé esik. Fészkét a keskeny törzsű mallee-eukaliptusz üregében építi. Fészekalja 2-4 tojásból áll, melyen 25 napig kotlik. A hím éjjel, a tojó nappal kotlik. A kirepülési idő nagyjából hat hét. A fiókákat mindkét szülő eteti, a fiatal madarak sokáig a családi kötelékben maradnak.

A sárgabóbitás kakadu (Cacatua galerita) a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez, ezen belül a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó faj.

Alfajok:
Cacatua galerita galerita - ez az alapfaj, Tasmaniában, a King-szigeten és az ausztrál kontinens java részén ez az alfaj él.
Északi sárgabóbitás kakadu (Cacatua galerita fitzroyi) - az alapfajnál valamivel kisebb, fülén, pofa- és tokatájékán több a sárga szín; szemgyűrűje halványkék. Élőhelye Észak-Ausztrália, a Fitzroy folyó és a Carpenteria-öböl között, valamint a környező szigetek.
Triton kakadu (Cacatua galerita triton) - az alapfajnál kisebb, bóbitatollai szélesebbek, szemgyűrűje égszínkék. Új-Guinea szigetén a központi hegységrendszert kivéve gyakori faj, megtalálható még a Geelvink-öböl szigetein, valamint Trobriard, Woodlark, Ceramlaut, Goramlaut szigetén és a Palau szigeteken is.
Cacatua galerita eleonora - Az előbbi alfajra nagyon hasonlít, de csőre lényegesen kisebb. Kizárólag az Aru-szigeteken él.

Elterjedése:
Észak-, Dél- és Délkelet-Ausztráliában, Tasmaniában, valamint a partjaik előtti szigetek némelyikén honos, valamint Indonézia és Pápua Új-Guinea területén is előfordul. Mindenekelőtt gyér, erdős vidékeken.
Betelepítették Új-Zélandra is.

A testhossza 45-51 centiméter, testtömege a hímnek 820-920 gramm, míg a tojónak 840-970 gramm. Tollazata fehér, de ahogy neve is mondja bóbitája kénsárga. A nemeket az írisz (szivárványhártya) színe alapján lehet megkülönböztetni. Ez a hímnél fekete, a valamivel kisebb testű tojónál vörösesbarna színű.