A zöldszárnyú ara (Ara chloropterus vagy Ara chloroptera) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése:
Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Panama, Paraguay, Peru, Suriname, Venezuela területén honos. Eredeti élőhelyén a trópusi erdőkben él párokban. Betelepítették Puerto Rico szigetére is.

Leírása:
Testhossza 90 centiméter, testtömege 1000–1500 gramm, nagy testű papagáj, ék alakú farokkal és csupasz pofatájékkal, melyben vörös színű dísztollak ülnek. Alapszíne mélyvörös, azonban hátának középső része és a farcsíkja kék, halványsárga írisze pedig kiemeli élénk színeit. A tojó valamivel kisebb.

Viselkedése:
Viszonylag óvatos madár, röpte gyors, egyenes, szabályos erőteljes szárnycsapásokkal. Kis csoportokban, néha viszont akár száznál is több egyedet számláló csapatokat alkot. Tápláléka magvak, gyümölcsök, bogyók és hajtások.

Korhadó pálmafák üregeiben fészkel. Tél végén, illetve kora tavasszal rakja tojásait – fészekaljanként kettőt –, amelyből a fiókák 4–5 hét elteltével kelnek ki. Kirepülésük a 15. héten várható, azonban teljes önállóságukig még egy további hónap szükséges.

Igen kedvelt madár, az arák közül a sárga-kék ara után ez a faj a második leggyakoribb fogságban tartott madár.
Magyarországon is több állatkertben tartják, a legnagyobb csapatok a Szegedi Vadasparkban és a Nyíregyházi Állatparkban láthatóak.

Az arakanga vagy sárgaszárnyú ara (Ara macao) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába és az Ara nembe tartozó faj.

Elterjedése:
Élőhelye Mexikótól Közép-Amerikán át Kolumbiáig, valamint Perun át Bolíviáig terjed.

Leírása:
Hossza 85-90 centiméter. Alapszí­ne skarlátvörös, hátának alsó része és farcsíkja világoskék. Csupasz po­fafoltja krémfehér, rajta egészen ki­csiny, szőrszerű, vörös színű dísztol­lacskák ülnek. Vállán sárga örv húzódik. Szárnya 40 centiméter hosszú, középső és nagy szárnyfedői aranysárgák, zöld csúcsi résszel, az evezők külső zászlói kékek, alsó felü­letük, és az alsó szárnyfedők vörösek. A farkfedők halványkékek, farka 51 centiméter hosszú, felső felülete skarlátvö­rös, keskeny, kék csúccsal, alsó felülete vörös. Jellegzetességei a szárny, a farcsík és a faroktő ultramarinkék tollai.

Viselkedése:
Jobbára síkvidéki esőerdők és szavannák lakója. Nagy csapatokban él. Különböző magvakkal és gyümölcsökkel táplálkozik.
Tavasszal költi ki 2-3 tojásból álló fészekalját, amin 28 napig kotlik.

A nagy katonaara (Ara ambigua) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése:
Honduras, Nicaragua, Costa Rica, Panama, Ecuador és Kolumbia területén honos. Élőhelye 600 méter tengerszint feletti erdőkben található.

Alfajok:
Ara ambigua ambigua - Nicaragua északnyugati részétől Kolumbia középső részéig él.
Ara ambigua guayaquilensis - Délnyugat-Kolumbia és Ecuador lakója.

Leírása:
Testhossza 85 centiméter. Alapszíne sárga és halványsárga, homlokán a bozontos tollak és a kantárán lévő, szőrszerű dísztollak skarlátvörösek, a pofafolt szem alatti részen a dísztollak feketék, a torka feke­tés-barna. Csőre meghaladja a 4 cm hosszúságot is. A tojó valamivel kisebb mint a hím.

Viselkedése:
Trópusi-szubtrópusi erdők la­kója, kisebb létszámú csapatokban keresi magvakból álló táplálékát.
Más madarak által készített odút tágít a megfelelő méretűre. Tavasszal költi ki 2-3 tojásból álló fészekalját.

A kis katonaara (Ara militaris) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.

Alfajok:
kis katonaara (Ara militaris militaris) Venezuela, Kolumbia, Ecuador és Peru területén él.
mexikói katonaara (Ara militaris mexicana) Törzsalaknál valamivel nagyobb, színei egy kicsit sötétebbek. A természetben pár száz található.

bolíviai katonaara (Ara militaris boliviana) Torka vörösesbarna, fülfedői inkább vörösesek, élőhelye Bolívia, Észak-Argentína.

Elterjedése:
Mexikó és Dél-Amerika 600-2600 méter közötti esőerdeiben él. Elterjedési területe Mexikó déli részétől délre egészen Argentína északi részéig terjed.

Leírása:
Hossza 70 cm körüli. Alapszíne sárga és zöld, szárnya sötétkék, homlokán a bozontos tollak és a kantárán lévő, szőrszerű dísztollak skarlátvörösek. Súlya 1 kg. A tojó valamivel kisebb mint a hím.

Viselkedése:
rópusi-szubtrópusi erdők la­kója, 40-50 fős csapatokban, keresi táplálékát, ami jessenia bataua pálma, Melia azedarach gyümölcse és fikuszfélékből áll.

Költési időszaka márciustól augusztusig tart, fészkét fák üregében, vagy mészkő sziklákra rakja. Előszeretettel foglalja el a császárharkály elhagyott fészkét, ami 20 méter magas fákon található.

A kéktorkú ara (Ara glaucogularis) korábban (Caninde ara) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése:
Bolivia

Leírása:

Testhossza 85 centiméter, szárnya 36 centiméter, farka 46 centiméter, csőre 5,5 centiméter hosszú. Homloka, feje teteje és háti felülete zöldeskék, hasi felü­lete sötétebb, inkább narancssár­ga árnyalatú. Pofafoltja valami­vel kisebb, dísztollacskái jóval vastagabbak, mélyzöld színűek. Toroksávja szélesebb, kék színű és karéjalakban a fültájékig ter­jed.

Viselkedése:
Többnyire párban, vagy kis csapatokban fordul elő, lehetőleg víz­közelben. Tápláléka a pálmafák ragacsos, édes termése, és egyéb gyümölcsök, magvak, bogyók, virágok, rovarok és azok lárvái.
Az őszi hónapokban, élő, vagy kihalt pálmafák üregei­ben kotlik, fészekalja 2-3 tojás. Kotlási idő 28 nap.

A sárga-kék ara más néven ararauna vagy közönséges arapapagáj (Ara ararauna) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába és az Ara nembe tartozó faj.

Elterjedése:
Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Panama, Paraguay, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago és Venezuela területén honos.

Leírása:
Magassága 85 centiméter, testtömege 900–1300 gramm. Nyakának oldala és a hasa olajsárga, homloka és a fejtető egy része zöld, csupasz pofafoltja krémfehér, háta és szárnyának egy része kék, a torka fekete, pofáján vékony, ugyancsak feketén csíkok futnak szét legyező irányban a csőr felől. Fehér pofafoltja izgalmi állapotban kipirosodik.
Csőre 6 cm hosszú. A nemek hasonlóak.

Viselkedése:
Alföldi és folyómenti erdők, mocsarak, szavannák lakója. Különböző magvakon, gyümölcsökön, bogyókon és rovarokon él.
Tavasszal költi ki 2–4 tojásból álló fészekalját. A tojó a költést egyedül végzi, a táplálásban mind a két szülő részt vesz.

A leggyakrabban tartott araféle. Magyarországon minden állatkertben, ahol tartanak papagájokat, megtalálható. Magángyűjtők is szívesen tartják.
Fogságban viszonylag jól tartható és kielégítően szaporodik.
A többi arafajjal ellentétben kereslete fogságban szaporított madarakkal szinte teljesen kielégíthető, így befogása alárendelt mértékű.